Ahonnan boldogságodat lesem,
szemedre esküszöm most kedvesem,
piros ajkadra, mely ajkamhoz ért
és csókot ad, de csókot vár ezért.
Hajadra, mely azért adott okot
panaszra, mert a naptól színt lopott.
Arcodra, melyen hullámos hajad
árnyékában piros hajnal hasad.
És illatodra is, mert ez fakaszt
az én szerelmes szívemben tavaszt.
A porra is, mely talpad alatt
sóhajt, amerre lábad elhalad.
Pillantásodra, ezt már úgy veszem,
ettől megy el még megmaradt eszem.
Legyen tanúm a föld, az ég, a tenger,
a sok madár, a virág és minden ember!
Neked adom szívemet, senki másnak,
életemet még mellé ráadásnak.
-Goethe-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése