Kívánok neked...

Kívánok neked...

Mosolyokat, amikor bánatos vagy,

Szivárványt, hogy a felhőkben járhass,

Nevetést, ami ajkadat símogatja

Gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott,

Barátokat, akik felvidítanak,

Szépséget szemeid sokat lássanak,

Önbizalmat, ha kétségek gyötörnek,

Hitet, melyben teljes az élet,

Bátorságot, hogy megismerd magad,

Türelmet, hogy a világot elfogadd,

Szeretetet, hogy megoszthasd.

Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni

Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül...

-Oravecz Nóra-