Halkan puhán szirom pereg

Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán

Szirom pereg

Simogatja

Öreg kezed.

Piros szegfű

Halvány rózsa

Téged köszönt

Nagyanyóka.

Tudd meg, én Neked fájni akarok

Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:

mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.

-B. Radó Lili-

Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes

Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,

bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,

tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,

nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;

virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,

hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,

szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,

szemem könny borítja, miattad csordulván.

-Lakatos István-